7 éves, és igaza van!

Luna jött órára (ezúttal kottával).
-Olyan szép neved van, Luna, tudod is, mit jelent? - kérdem.
-Holdat. - mondja.
-A kislányomnak talán én is ezt adnám, annyira tetszik.
-Van már kislányod?
-Nem, még nincs. - mondom.
-De szeretnél? - kérdi.
-Igen, nagyon jó lenne. - mosolyogtam.
-Tudod, hogy hogyan lehet gyereked? - kérdi bíztatóan.
-Hogy? - kérdeztem, bele sem gondolván abba, amit aztán következhet.
-Egy barátnőm mondta, hogy ha nagyon szeretnél gyereket, akkor jól kell viselkedned, szép gondolataid kell legyenek, és akkor lesz! - mondta nagyon komolyan.
-Oh, hát ezt mindenképp jó tudni. - mondtam neki.
-De ha nem így teszel akkor nem lehet. VAGY, ha nem szeretnél gyereket és aljas dolgokra gondolsz, akkor is lehet gyereked! - mondta szígorúan.
Csak mosolyogtam rá és meg akartam őrizni ezt a gondolatát az örökkévalóságnak.
-És hány éves a barátnőd, aki ilyen ügyesen tudja mindezt?- kérdeztem, gyanítván egy felnőtt közbenjárását.
-Hamarosan NYOLC lesz! - mondja nagy büszkén.



Istenkém!