Ma kóruson

Ma pont úgy tettem a szék és a lábam közé a ceruzát kóruson, mint annak idején az Erkel vegyeskarban.
Olyan automatikusan jött. Elmosolyodtam magam rajta.

Ide költöztünk!

Nem verem nagy dobra, de imádom, mikor megszólal a csengőnk (aminek igazi csengő hangja van - ilyen még nem volt), hogy megérkeztek az első leveleink (az ajtónk elé, a Szabi becses nevével - még ilyen sem volt), s főleg mikor jönnek a barátok hozzánk (ilyen itt, Bahreinben meg főleg nem volt)!

Rózsáspite

Hogyan lehetséges az, hogy készítettem egy almáspitét, amiben az almának rózsa íze lett. sehogy sem fér a fejembe.
Való igaz, hogy az arabok imádják a rózsa ízű édességeket, na de ezt mégis hogy érték el??

Mjúzikel - West Side Story

Előadtuk a suliban a West Side Story-t. Kisebb nagyobb sikerrel játszottuk el, hisz valószínűleg a legnehezebb musical, amit ember írt. Gyakorolt is mindenki, mint a kisangyal, de az egyhetes összpróba akkor sem volt elég. A zenekar állt 3 hegedűből, 2 kürtösből, 2 zongorából, 1 fagottosból és 4 ütősből. Megvolt. Nehéz volt. És minden előadás végén a színpadra pillantva elpityeredtem magam... Szép zene, szomorú vég...

a szünetekben Szabi minket és magát szórakoztatta

vicsor

előadás közben

Van itt valaki?

Miért csak akkor jutok el blogolni, mikor betegen lapulok a kanapén?
Mindegy. Sok a mesélnivaló. Talán még tudok is közzétenni.

on the Agriculture Exhibition

Dream house

Well, my fellows, in our little life there is a new chapter beginning these days. We have been planning to move house for months abd months but something crossed our plans all the time. One time Julianna thought the place was too tight, other time I missed the garden. Then we went home for holidays anyway. What's more we barely could leave that good man Ahmed, our landlord, he likes us too much for that.
But then the time has come, you know when you feel like sitting outside for a coffee in the nice weather, and that feeling when the internet or the shower is running with no annoying brakes. So finally - with a very sad face - we gave a month notice.
Of course this poor man Ahmed did assure us that we are allowed to do whatever we like and he was sorry and said we can also stay if we can't find another place. And then we had a very sad tea.
Next came the house viewing. We came clear with some facts. First that there is one way of finding a place to stay better and more interesting than looking them up online, and that is visiting places. So we ended up driving around areas nearly all the time.
We saw a fairly large amount of homes this way till only two houses remained on the shortlist. With so much equal 'value-for-the-money' measure that we simply couldn't decide. We checked them again and again, talked it through, even talked with the owners.
And a week before Easter - I think next to a coffee - we made a decision. We were a bit worried because our stuff would've fitted a bit more well in the other house - but till we got to actually move even the fact that apart from the new livingroom we can't really fill up any other room wasn't a problem eighter.
Well, after all, we got all our stuff in the new house in six to seven turns by car, the movers had to move just four items. Lucky it was easter break in school so we could focus on the subject for days. We had to arrange and buy things too but that's another story.
And my coffee goes cold here in the garden, even though it's getting warmer over here.

Jaj, de finom, jaj, de jó, Mézeskalácsházikó

Nos kérem szépen, kis életünkben egy új fejezet indult a hetekben. Már hosszú hónapokkal ezelőtt terveztünk elköltözni, de hol ez, hol az szólt közbe. Volt hogy Babusnak lett kicsi a lakás, máskor én hiányoltam az udvart. Aztán meg hazamentünk Karácsonyra, meg amúgy is, alig tudjuk ezt a jóember Ahmedet otthagyni, amikor úgy szívlel minket.
De aztán eljött az idő, mikor már tényleg jól jött volna, hogy kiülhetünk a lócára kávézgatni, meg hogyha mindig van fürdővíz meg internet, úgyhogy nagy keseregve bemondtuk az egy hónapos határidőt, ameddigre el 'kell' költöznünk. Persze a jó Ahmed mondta, hogy azt csinálunk, amit szeretnénk, meg sajnálja, meg hogy maradhatunk is, ha nem találunk helyet, aztán megittunk egy búskomor teát.
Jött a háznézés. Rájöttünk, hogy az interneten böngészésnél egy dolog jobb és érdekesebb, a kocsikázás. Úgyhogy minden szabadidőnkben jobbra-balra sétakocsiztunk.
Jó sok házat megnéztünk így, még barátok is segítettek tanácsokkal, mígnem két kis lakás maradt fenn a rostán, annyira egyforma 'ár-érték' aránnyal, hogy majdnem nem tudtunk dönteni. Napokig ezt kérdezgettük: "A 'napraforgós' vagy a 'puccos'?" (A 'lugasos'-t már korábban elvetettük, ha mégoly helyes volt is, nade a konyha?! Kicsi és sötét, pont két olyan jelző, amit a 'konyha' szóval együtt lehetetlen elképzelni.)
Megnéztük őket újra meg újra, tulajokkal beszéltünk, de aztán, úgy egy héttel Húsvét előtt, azt hiszem egy kávé mellett, sarkunkra állva, meghoztuk a döntést. Babus kicsit izgult, mert a jelenlegi holmijaink a másikba passzoltak volna jobban, de mire eljött az átköltözés, már az sem volt probléma, hogy alkalmasint a nappalin kívül máshova nem is jut semmi...
No, szummaszummárum, hat-hét autós fordulóval átcuccoltunk, szállítóknak csak négy elemet kellett vinniük. Szerencsére tavaszi szünet volt, szóval napokig csak erre figyelhettünk. Venni meg intézni is kellett dolgokat, de ez már másik történet. Úgyis mindjárt kihűl a kávém, pedig itt a lócán ülve a kertben jó az idő.