Nos kérem szépen, kis életünkben egy új fejezet indult a hetekben. Már hosszú hónapokkal ezelőtt terveztünk elköltözni, de hol ez, hol az szólt közbe. Volt hogy Babusnak lett kicsi a lakás, máskor én hiányoltam az udvart. Aztán meg hazamentünk Karácsonyra, meg amúgy is, alig tudjuk ezt a jóember Ahmedet otthagyni, amikor úgy szívlel minket.
De aztán eljött az idő, mikor már tényleg jól jött volna, hogy kiülhetünk a lócára kávézgatni, meg hogyha mindig van fürdővíz meg internet, úgyhogy nagy keseregve bemondtuk az egy hónapos határidőt, ameddigre el 'kell' költöznünk. Persze a jó Ahmed mondta, hogy azt csinálunk, amit szeretnénk, meg sajnálja, meg hogy maradhatunk is, ha nem találunk helyet, aztán megittunk egy búskomor teát.
Jött a háznézés. Rájöttünk, hogy az interneten böngészésnél egy dolog jobb és érdekesebb, a kocsikázás. Úgyhogy minden szabadidőnkben jobbra-balra sétakocsiztunk.
Jó sok házat megnéztünk így, még barátok is segítettek tanácsokkal, mígnem két kis lakás maradt fenn a rostán, annyira egyforma 'ár-érték' aránnyal, hogy majdnem nem tudtunk dönteni. Napokig ezt kérdezgettük: "A 'napraforgós' vagy a 'puccos'?" (A 'lugasos'-t már korábban elvetettük, ha mégoly helyes volt is, nade a konyha?! Kicsi és sötét, pont két olyan jelző, amit a 'konyha' szóval együtt lehetetlen elképzelni.)
Megnéztük őket újra meg újra, tulajokkal beszéltünk, de aztán, úgy egy héttel Húsvét előtt, azt hiszem egy kávé mellett, sarkunkra állva, meghoztuk a döntést. Babus kicsit izgult, mert a jelenlegi holmijaink a másikba passzoltak volna jobban, de mire eljött az átköltözés, már az sem volt probléma, hogy alkalmasint a nappalin kívül máshova nem is jut semmi...
No, szummaszummárum, hat-hét autós fordulóval átcuccoltunk, szállítóknak csak négy elemet kellett vinniük. Szerencsére tavaszi szünet volt, szóval napokig csak erre figyelhettünk. Venni meg intézni is kellett dolgokat, de ez már másik történet. Úgyis mindjárt kihűl a kávém, pedig itt a lócán ülve a kertben jó az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése