Néha kapok új növendékeket. Az esetek többségében meg kell küzdenem az előző zongoratanár szellemével, akik mintha a gyerekek száján keresztül vonnák kétségbe az én módszereimet, s nem hagynák, hogy például:
- új darabokat tanuljunk (semmi magabiztosság, hisz instrukció - az új darabot illetően - a korábbi tanártól nincs)
- új jelzéseket használjunk ("Nem így volt a Ms/Mr BlaBla-nál")
- bizonyos jelzéseket NE használjunk ("Ms/Mr BlaBla mindig hagyta, hogy beírjam az összes hang nevét")
- megfelelő kéztartást alkalmazzunk (ennél általában néma csönd van, mert soha nem hallottak még a kéztartásról, mint olyan)
ésatöbbiésatöbbi...
Mindezek tetejébe még jönnek a főnökösködő anyukák undok, csöppet sem inspiráló megjegyzései, korábbi szokásai.
A legújabb, legrosszabb egy olasz anyuka, aki nem átall az icipici termemben maradni a lánya óráján, majd telefonálásba kezdeni, s csak a hitetlenkedő pillantásom okán kapcsolni, hogy KÍVÜL TÁGASABB!
- új darabokat tanuljunk (semmi magabiztosság, hisz instrukció - az új darabot illetően - a korábbi tanártól nincs)
- új jelzéseket használjunk ("Nem így volt a Ms/Mr BlaBla-nál")
- bizonyos jelzéseket NE használjunk ("Ms/Mr BlaBla mindig hagyta, hogy beírjam az összes hang nevét")
- megfelelő kéztartást alkalmazzunk (ennél általában néma csönd van, mert soha nem hallottak még a kéztartásról, mint olyan)
ésatöbbiésatöbbi...
Mindezek tetejébe még jönnek a főnökösködő anyukák undok, csöppet sem inspiráló megjegyzései, korábbi szokásai.
A legújabb, legrosszabb egy olasz anyuka, aki nem átall az icipici termemben maradni a lánya óráján, majd telefonálásba kezdeni, s csak a hitetlenkedő pillantásom okán kapcsolni, hogy KÍVÜL TÁGASABB!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése