Vettük a minap ezt a faliórát, tudjátok, ami nagyobb, mint a kicsi vekker és jobban látni az ágyból is, mert ugye a hálóban van, ráadásul színes is.
Végre raktunk bele elemet.
El is indult, ahogy kell. Csakhogy egy elég egyszerű, műanyag szerkezet van benne. ( Onnan tudom, hogy így hívják, hogy az Anyukám órás és sokszor mondta így! )
Úgyhogy minden másodpercben olyan zajt csinált, hogy Babussal összenéztünk, hogy így alvás egész biztosan nem lesz.
Gondolkoztunk, mit lehetne, aztán míg Babus, ihletet remélve megfürdött, én, mert már láttam ilyet és tudtam hogyan kell, kiszedtem az óratokból, és levettem a másodpercmutatót. Gondoltam, csak a mutató súlya miatt hangos, és egy csapásra csendes is lett.
Mutattam Babusnak, és tudtuk, hogy így már tudunk aludni.
Pedig már pont azon gondolkozott, hogy hogyan lehetne belülről kitömni, mint ahogy a zongorákat is szokás, amikor zajosak...
1 megjegyzés:
nagyon jó a blogotok! aranyosak vagytok, és az életetek igazán izgalmasnak tűnik. így tovább!
Megjegyzés küldése