It is hot.

I could talk about that the most. And about how hot it is. And that everything is hot here in Bahrain...

Soon as we got out of the plain I thought we must be standing next to a steam turbine. But that turned out to be the weather here in August, with an average humidity of around 90%.

They say it's gonna get better in a few days.

You can't see too far because of the water and dust in the air. For your eyes it's like winter but my body is sitting in an open air sauna.

In the flat the hot is spouting from the walls. And things like toothpaste, toilet seat, face cream, door handles are hot constantly... I'll write another post concerning this...

Meleg van.
Erről tudnék a legtöbbet mesélni. És még arról, hogy mennyire van meleg. Meg mi minden meleg itt, Bahreinben... Mikor kiléptünk a repülőből, azt gondoltam, valami gőzturbina mellett állhatunk, de hamar felfogtam, hogy a páratartalom állandóan 90 körül lehet.
Azt mondják egy pár nap és könnyebb lesz.
Nem látni messzire a levegő víz- és homoktartalmától. A szememnek olyan, mintha tél lenne, de a testem mintha egy szabadtéri szaunában lenne.

A lakásban a falak ontják belülről a meleget. De állandó jelleggel meleg a fogkrém, a WC ülőke, az arckrém, a kilincsek... erről egy külön bejegyzést írok majd...

Rendben megérkeztünk.
A reptéren várt minket egy férfi 'Mr Szabolcs' feliratú papírral, s átadta Szabi korábban is bérelt autóját.
A háznál pedig Ahmed várt, 'Welcome, welcome!' és nagy mosoly az arcán. Ő bahreini, s neki is van egy lakása a házban.
A hűtő nagy örömünkre feltöltve mindenféle alapélelmiszerrel, így a pakoláson kívül másra nem is kellett koncentrálni a megérkezésünk napján.

Első napok

Már akkor szerettem volna blogot írni a bahreini kalandokról, amikor januárban gépre szálltam. Ami azt illeti, fel is jegyeztem dolgokat, eseményeket, amikről jó lett volna írni. Sőt, volt, hogy el is kezdtem írni a bejegyzést magát. De persze az újdonság varázsa meg a dolgok intézésének kitapasztalása annyira lefoglaltak, hogy végül aztán semmi sem került a blogba, az első bejegyzés, aminek mégis a "Nulladik" címet adtam, és mèg az előkészületekkel foglalkozik.
Szóval, ha már ott vannak ezek félkészen, mégis megírom őket, és majd az lesz a címük, hogy "Első napok". Azèrt érzem úgy, hogy ezek kellenek, mert így meglesz a kezdet, az újdonság varázsának érzete, persze Babusnak most is új itt, szóval írhat "Képzeljétek!" kezdetű bejegyzéseket.
Majd meglátjuk...

Waiting for a call...

Having checked in, said good bye, waved hands, even having had some food.

Sadly our flight is delayed by half an hour and it reads quarter past five on the display instead of 3:40PM. But right now still nothing, we are just waiting and keep checking on the word 'delayed'. This means we will make it to Cairo a bit too later ( where we'll spend one night and move on to Bahrain tomorrow). But still I hope - by the time we land in Cairo - it won't get too dark for us to catch a glimpse on the famous Piramyds...

Váróterem

Becsekkoltunk, elköszöntünk, integettünk, még ettünk is. Sajnos a gépünk késik fél órát, és 15:40 helyett negyed 5re van kiírva. De még mindig semmi, csak azt látjuk, hogy "késik". Pedig így most később érünk Kairóba, (ahonnan holnap délután megyünk tovább Bahreinba). De remélem, még éppen elég világos lesz, hogy a leszállás előtt megpillanthassuk a híresneves piramisokat...

(A bejegyzés a másik blogon szintén megtekinthető...)

Post number zero

After sending many CV's eventually I got one reply. And one of the better kind. It said:

'We are impressed by your resumé stating your experience and that you play loads of instruments so could you be bothered for an interview please?'

Well, the mail did not come from a school in Britain but from a british school based in other country. And as it is british - or at least native english speaking (so is most of it's staff) - they have recruited in th UK.

So the interview went rather well, I've talked and I've played the bassoon and practically I have been assured they are in need for a bassoonist.

So, Later on I had one other interview, via Skype, with the leader of the school who seemed just as excited as my first interviewer. Finally she offered me the position.

I was happy of course. I'll get a job, i will teach music and the salary is quite alright.

Well, only one little issue.... Apparetly I need to move... to another country... something Bahrain...

Nulladik bejegyzés

Sokadik életrajz elküldésem után végre valahára kaptam egy visszajelzést, nem is akármilyet:
"Életrajza meggyőző, sok hangszeren jászik, várnánk egy interjúra."
Igen ám, de nem akárhonnan jött a levél, hanem egy másik ország angol iskolájából. De mivel az intézmény meg a stáb nagy része angol - vagy legalább is angolszász - ezért föként Angliában toboroztak.
Na, szummaszummárum, az interjú prímán alakult, fagottoztam is meg beszéltem is, meg meg is mondták, hogy nagyon kell a fagottos.
Késöbb volt egy második interjú is, Szkájpon, a vezetövel, aki ugyanolyan érdeklödö volt, söt, a végén felajánlotta az állást.
Örültem is meg nem is. Állásom lesz, tanítok, ráadásul a fizetés is elfogadható. Csak hát, el kell költöznöm egy másik országba, egy bizonyos Bahrainba...