A minap kipróbáltunk egy indiai, vegetáriánus éttermet Manamában.
Egy mukkot sem értettünk az étlapból, ezért nagyon okosan a beszámozott ételek közül választva a születési évszámainkra böktünk (77. 82.), mikor megjött a pincér.
Majd vártunk.
Megjött a répalevem. Víz ízű volt.
A Szabi itala valami tejes, pisztáciás, rózsaízű, nagyon édes csoda volt.
Végre megjött a főétel is. Két curry és egy nagy adag rizs. Kisebb tanakodás után neki is kezdtünk az étkezésnek.
Nagyjából 2 percig bírták ideggekkel nézni a pincérek, hogy hogy eszünk, majd sűrű elnézések közepette odajött a manager, és megkérdezte megmutathatja-e, hogy hogyan kell ezt elfogyasztani. Ugyan erre mit is mondhatna az ember. Aztán összeöntögetett jobbra balra az előttünk elhelyezett fémtálcán mindent.
A kegyelem döfést pedig az egyik pincér adta, aki a kezembe nyomta a villát.
Hülye érzés, nna.
Egy mukkot sem értettünk az étlapból, ezért nagyon okosan a beszámozott ételek közül választva a születési évszámainkra böktünk (77. 82.), mikor megjött a pincér.
Majd vártunk.
Megjött a répalevem. Víz ízű volt.
A Szabi itala valami tejes, pisztáciás, rózsaízű, nagyon édes csoda volt.
Végre megjött a főétel is. Két curry és egy nagy adag rizs. Kisebb tanakodás után neki is kezdtünk az étkezésnek.
Nagyjából 2 percig bírták ideggekkel nézni a pincérek, hogy hogy eszünk, majd sűrű elnézések közepette odajött a manager, és megkérdezte megmutathatja-e, hogy hogyan kell ezt elfogyasztani. Ugyan erre mit is mondhatna az ember. Aztán összeöntögetett jobbra balra az előttünk elhelyezett fémtálcán mindent.
A kegyelem döfést pedig az egyik pincér adta, aki a kezembe nyomta a villát.
Hülye érzés, nna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése