Első napok

Már akkor szerettem volna blogot írni a bahreini kalandokról, amikor januárban gépre szálltam. Ami azt illeti, fel is jegyeztem dolgokat, eseményeket, amikről jó lett volna írni. Sőt, volt, hogy el is kezdtem írni a bejegyzést magát. De persze az újdonság varázsa meg a dolgok intézésének kitapasztalása annyira lefoglaltak, hogy végül aztán semmi sem került a blogba, az első bejegyzés, aminek mégis a "Nulladik" címet adtam, és mèg az előkészületekkel foglalkozik.
Szóval, ha már ott vannak ezek félkészen, mégis megírom őket, és majd az lesz a címük, hogy "Első napok". Azèrt érzem úgy, hogy ezek kellenek, mert így meglesz a kezdet, az újdonság varázsának érzete, persze Babusnak most is új itt, szóval írhat "Képzeljétek!" kezdetű bejegyzéseket.
Majd meglátjuk...

Nulladik bejegyzés

Sokadik életrajz elküldésem után végre valahára kaptam egy visszajelzést, nem is akármilyet:
"Életrajza meggyőző, sok hangszeren jászik, várnánk egy interjúra."
Igen ám, de nem akárhonnan jött a levél, hanem egy másik ország angol iskolájából. De mivel az intézmény meg a stáb nagy része angol - vagy legalább is angolszász - ezért föként Angliában toboroztak.
Na, szummaszummárum, az interjú prímán alakult, fagottoztam is meg beszéltem is, meg meg is mondták, hogy nagyon kell a fagottos.
Késöbb volt egy második interjú is, Szkájpon, a vezetövel, aki ugyanolyan érdeklödö volt, söt, a végén felajánlotta az állást.
Örültem is meg nem is. Állásom lesz, tanítok, ráadásul a fizetés is elfogadható. Csak hát, el kell költöznöm egy másik országba, egy bizonyos Bahrainba...