C 30

Talán úgy illenék, hogy inkább én írjak róla.
Talán lehetett volna hamarabb is, akár egy hónappal.
Talán már néhányan tudjátok is.
Kiszámoltuk, majd rászántuk.
Kerestük, majd megtaláltuk.
Megszerettük.
Majd megvettük.

És azóta rajongunk érte.

Hangszerész a szentem...

Vettük a minap ezt a faliórát, tudjátok, ami nagyobb, mint a kicsi vekker és jobban látni az ágyból is, mert ugye a hálóban van, ráadásul színes is.

Végre raktunk bele elemet.

El is indult, ahogy kell. Csakhogy egy elég egyszerű, műanyag szerkezet van benne. ( Onnan tudom, hogy így hívják, hogy az Anyukám órás és sokszor mondta így! )

Úgyhogy minden másodpercben olyan zajt csinált, hogy Babussal összenéztünk, hogy így alvás egész biztosan nem lesz.

Gondolkoztunk, mit lehetne, aztán míg Babus, ihletet remélve megfürdött, én, mert már láttam ilyet és tudtam hogyan kell, kiszedtem az óratokból, és levettem a másodpercmutatót. Gondoltam, csak a mutató súlya miatt hangos, és egy csapásra csendes is lett.

Mutattam Babusnak, és tudtuk, hogy így már tudunk aludni.

Pedig már pont azon gondolkozott, hogy hogyan lehetne belülről kitömni, mint ahogy a zongorákat is szokás, amikor zajosak...

Jaj, de finom, jaj, de jó, Mézeskalácsházikó

Nos kérem szépen, kis életünkben egy új fejezet indult a hetekben. Már hosszú hónapokkal ezelőtt terveztünk elköltözni, de hol ez, hol az szólt közbe. Volt hogy Babusnak lett kicsi a lakás, máskor én hiányoltam az udvart. Aztán meg hazamentünk Karácsonyra, meg amúgy is, alig tudjuk ezt a jóember Ahmedet otthagyni, amikor úgy szívlel minket.
De aztán eljött az idő, mikor már tényleg jól jött volna, hogy kiülhetünk a lócára kávézgatni, meg hogyha mindig van fürdővíz meg internet, úgyhogy nagy keseregve bemondtuk az egy hónapos határidőt, ameddigre el 'kell' költöznünk. Persze a jó Ahmed mondta, hogy azt csinálunk, amit szeretnénk, meg sajnálja, meg hogy maradhatunk is, ha nem találunk helyet, aztán megittunk egy búskomor teát.
Jött a háznézés. Rájöttünk, hogy az interneten böngészésnél egy dolog jobb és érdekesebb, a kocsikázás. Úgyhogy minden szabadidőnkben jobbra-balra sétakocsiztunk.
Jó sok házat megnéztünk így, még barátok is segítettek tanácsokkal, mígnem két kis lakás maradt fenn a rostán, annyira egyforma 'ár-érték' aránnyal, hogy majdnem nem tudtunk dönteni. Napokig ezt kérdezgettük: "A 'napraforgós' vagy a 'puccos'?" (A 'lugasos'-t már korábban elvetettük, ha mégoly helyes volt is, nade a konyha?! Kicsi és sötét, pont két olyan jelző, amit a 'konyha' szóval együtt lehetetlen elképzelni.)
Megnéztük őket újra meg újra, tulajokkal beszéltünk, de aztán, úgy egy héttel Húsvét előtt, azt hiszem egy kávé mellett, sarkunkra állva, meghoztuk a döntést. Babus kicsit izgult, mert a jelenlegi holmijaink a másikba passzoltak volna jobban, de mire eljött az átköltözés, már az sem volt probléma, hogy alkalmasint a nappalin kívül máshova nem is jut semmi...
No, szummaszummárum, hat-hét autós fordulóval átcuccoltunk, szállítóknak csak négy elemet kellett vinniük. Szerencsére tavaszi szünet volt, szóval napokig csak erre figyelhettünk. Venni meg intézni is kellett dolgokat, de ez már másik történet. Úgyis mindjárt kihűl a kávém, pedig itt a lócán ülve a kertben jó az idő.

Covent Garden, londoni pillanatok karácsonykor

 

 

London karácsonykor maga a mese.

Oh, man!

Szóval, az angol tanítási rendszer olyan, hogy egy tanév négy negyedévből - ősi magyar szóval mondva 'szemeszterből' - áll. Ezek kábé 10-12 hetes időszakok. Nagyjából a felénél mindegyik szemeszter tart egy pár napos, egy hetes tanszünetet. Pont egy ilyen szünet volt februárban, amikor Babus meglátogatott engem itt. Sajnos néha ekkor is eolgozom, mert vannak szünidei extra zenei foglalkozások, de jövő hónap végén, 25-2-áig szünet-szünet lesz.
Babussal már régóta terveztük, hogy ha itt leszünk Bahreinben, ráadásul jó előre beütemezett ilyen fajta "miniszabadságaink" lesznek, remekül lehetne errefelé körülnézni. Szóba került India, Kína, meg egyéb ázsiai országok. De egy magazinban olvastunk olyan helyekről, amik alig egy-két óra repülőúton belül vannak, és csodálatosak. Aztán beszéltünk is emberekkel, kik hol jártak, és úgy tűnt, egy bizonyos Omán nevű ország igencsak jó választás lenne egy hetes "nyaralásnak".
Meg is tettük a lépéseket: információgyűjtés, képek böngészése, álmodozás ( ha hiszitek, ha nem, ez a legfontosabb lépés ), és soknapos húzódozás után tegnap elalvás előtt végül megvettük a repjegyet, és lefoglaltuk a szállást is.
Nagyszerű lesz, egy hotelban fogunk lakni, de mégsem. Egy egyszobás apartman, a hotel épületén kívül, saját mindennel, még konyhánk is lesz. Érdekes módon ez volt az olcsóbb választás is, gondolom mert a hotelszobák egytől-egyig magában a hotelban lehetnek. De tuti nem fog rosszul esni, hogy nekünk sétálni kell fél percet, hogy reggeli után "hazaérjünk".
Az országról elöljáróban csak annyit, amennyit egy új ismerősünk mondott Ománról, ahol egy ideig élt is.
Azt mondta, az a hely...
'A paradicsom'...

(Nem, nem a zöldség. Az a hely az almafával.)

Ha én ezt a klubban elmesélem...!

Sok egyéb szorgos teendőnk mellett, amelyekről hamarosan szó esik majd, arra is gondot fordítunk, hogy alkalmunk - és minél több alkalmunk - nyíljon egészségünk karbantartására. Babus mondta is mindig, hogy sportolna, én pedig örömmel csatlakoztam hozzá Londonban egy-egy squash edzésre.
Csakhát ez inkább ment ritkaságszámba, mint heti programba, és most, hogy onnan el is jöttünk, új lehetőségek után kellett nézni. Kérdeztünk embereket, olvastunk szakirodalmat, és így feltérképeztük, miféle sportokat lehet a Világnak ezen a részén űzni. Végülis nagyjából ugyanolyanokat, csak vízisportokkal kiegészítve. Csakhogy itt úgy a legegyszerűbb, ha az ember valamelyik - úgynevezett - klub tagja lesz, és onnantól bármikor használhatja az ottani pályákat. Squasht például, vagy egy csomó mást.
Létezik Brit Klub, Dulmun Klub, Rögbi Klub, Vitorlás Klub, Yacht Klub, Kantri Klub és még vagy három másik, és mind másért jó. Valahol búvárkodni tanulhatsz, máshol a motorcsónakos ejtőernyőzést próbálhatod ki. Vagy lovagolhatsz, teniszezhetsz, vagy kondizhatsz. De ami nekünk kell, az megvan az elsőben. Vannak ismerőseink közt is tagok a Brit Klubban. Ma be is adtuk a jelentkezési lapot, amit két már tagnak is alá kellett írnia. Kedden kapjuk az emailt, hogy jóváhagyják-e.
Remélem a hétvégén ott ünnepeljük azt, hogy felvettek minket, két adag igazi angol fish&chips-szel.
Mégiscsak a Brit Klub!

zaj

Ma éjjel többször is arra ébredtem, hogy 'csak nem zuhog az eső??' aztán meg folyton vízesésekről álmodtam...
Az öreg légkondi a hálóban hangos egy kissé.

Váróterem

Becsekkoltunk, elköszöntünk, integettünk, még ettünk is. Sajnos a gépünk késik fél órát, és 15:40 helyett negyed 5re van kiírva. De még mindig semmi, csak azt látjuk, hogy "késik". Pedig így most később érünk Kairóba, (ahonnan holnap délután megyünk tovább Bahreinba). De remélem, még éppen elég világos lesz, hogy a leszállás előtt megpillanthassuk a híresneves piramisokat...

(A bejegyzés a másik blogon szintén megtekinthető...)