C 30

Talán úgy illenék, hogy inkább én írjak róla.
Talán lehetett volna hamarabb is, akár egy hónappal.
Talán már néhányan tudjátok is.
Kiszámoltuk, majd rászántuk.
Kerestük, majd megtaláltuk.
Megszerettük.
Majd megvettük.

És azóta rajongunk érte.

A lelkes csapat

A Music Academy ezekből az emberekből áll (jobbról balra)
Amanda (USA), Satchi (Japan), Joshua (Új Zéland), Lydia (Anglia), Ben (Belgium), jómagam és a fotót készítő Szabi (Magyarország!!!!!!!!!!!!!!!).

Csak a tisztázás végett: mi a BSB-ben (British School of Bahrain) és annak is az Academy részlegén dolgozunk. Ez annyit tesz, hogy egy különálló helyet kapott a művészet - és sport-oktatás az intézményen belül. 

Fotóblog

Sajnos valami technikai halőr miatt az a cím, ahova Babus pedig rendszeresen küldi a fényképes bejegyzéseket, nem működik. A szöveggel semmi gond, csak a fránya képek, azok valahogy nem érnek el a Blogra. Szóval kérlek Benneteket, nehari, jönnek a képek, csak a gépre kell feltölteni elébb...

Nagyon klassz kis képek jönnek ám...

Kis viccesek, hm, hm...

Jaj de jó is lesz...

Jaj...

Hm...

Meleg van.
Erről tudnék a legtöbbet mesélni. És még arról, hogy mennyire van meleg. Meg mi minden meleg itt, Bahreinben... Mikor kiléptünk a repülőből, azt gondoltam, valami gőzturbina mellett állhatunk, de hamar felfogtam, hogy a páratartalom állandóan 90 körül lehet.
Azt mondják egy pár nap és könnyebb lesz.
Nem látni messzire a levegő víz- és homoktartalmától. A szememnek olyan, mintha tél lenne, de a testem mintha egy szabadtéri szaunában lenne.

A lakásban a falak ontják belülről a meleget. De állandó jelleggel meleg a fogkrém, a WC ülőke, az arckrém, a kilincsek... erről egy külön bejegyzést írok majd...

Rendben megérkeztünk.
A reptéren várt minket egy férfi 'Mr Szabolcs' feliratú papírral, s átadta Szabi korábban is bérelt autóját.
A háznál pedig Ahmed várt, 'Welcome, welcome!' és nagy mosoly az arcán. Ő bahreini, s neki is van egy lakása a házban.
A hűtő nagy örömünkre feltöltve mindenféle alapélelmiszerrel, így a pakoláson kívül másra nem is kellett koncentrálni a megérkezésünk napján.

Nulladik bejegyzés

Sokadik életrajz elküldésem után végre valahára kaptam egy visszajelzést, nem is akármilyet:
"Életrajza meggyőző, sok hangszeren jászik, várnánk egy interjúra."
Igen ám, de nem akárhonnan jött a levél, hanem egy másik ország angol iskolájából. De mivel az intézmény meg a stáb nagy része angol - vagy legalább is angolszász - ezért föként Angliában toboroztak.
Na, szummaszummárum, az interjú prímán alakult, fagottoztam is meg beszéltem is, meg meg is mondták, hogy nagyon kell a fagottos.
Késöbb volt egy második interjú is, Szkájpon, a vezetövel, aki ugyanolyan érdeklödö volt, söt, a végén felajánlotta az állást.
Örültem is meg nem is. Állásom lesz, tanítok, ráadásul a fizetés is elfogadható. Csak hát, el kell költöznöm egy másik országba, egy bizonyos Bahrainba...