Ritkán rikkant

Vajon miért ébredek fel egyre és egyre korábban? Eddig a 6 volt a legáltalábnosabb, aztán 5.45, de ma például a napot is megelőztem az 5 órai felkeléssel.
Ezért van, hogy mire munkába jutok (délután 2.30) addigra totál fáradt vagyok.

Oh, a címet bepötyögve hasított belém az emlék, hogy a madarak elképesztő hangosak voltak, mikor megébredtem. Pedig még teljes volt a sötétség odakinn.
Lehet, hogy ugyanazon okból ébredtünk? hm.

Meghódítjuk a vidéket!

Mostantól angol nyelvű mozicsatornák is mennek a lakásban. A fickó, aki beszerelte azt mesélte, pakisztáni, noha 4 generáció óta élnek Bahrein-ben, ő is itt született. (ezt roppant érdekesnek találtam)

Azóta a tévét bámulván azt vettük észre, rengeteg magyar lehet errefelé, mert a Dubai tv-n tegnap egy magyar szakácssrác mutatott be egy gyümölcskrém levest (az akcentus félreismerhetetlen) ma reggel pedig Magyarországról volt egy rövid bemutató kisfilm. 

A jószándék?

Ma sportrendezvényre készültek délutánra a tornateremben, ami közvetlen a zenetermek mellett van.
Ez okból próbálgatták a mikrofonokat.
Emiatt akadt ki az egyik - hegedűórán bénázó levő - gyerekére váró anyuka, hogy így nem lehet figyelnie a gyerekeknek az órán,
emiatt kezdett örjöngeni,
emiatt kezdett hangos telefonálgatásba és szidalmazásba...
Én pedig őmiatta nem tudtam rendesen tanítani.

Tudtátok, hogy...? Öö...

Tevetejet, valaki?

Srácok, ha szeretnétek egy kis teve tejet, mondjuk 1,5 kilónyit, akkor csak szóljatok, vagy hívjátok a képen látható számot!

Amúgy a király teveparkjában, ahol kb 600 teve él, szintén adnak tejet. Ott ingyen. Csak reggel 5-kor kell megjelenni, leadni az bahreini igazoló kártyádat, és két és fél óra mulva már osztják is a tejet. 

Állítólag tápértékben rendkívül gazdag. 

Még nem volt benne részünk. 

Ima idején

Etióp étterem

Eredeti etióp étteremben eddig Londonban voltunk, s most Manamában, Bahrein fővárosában is felfedeztünk egyet.
Bármit kérsz, azt erre a hatalmas 'kenyérre' szedik ki, abból kell kanalat formázni. Maga az evőeszköz a köret egyúttal. Ötletes, már amennyiben nem bánod, hogy kézzel kell enni.
Szerintem nagyon ízletes, de idő, amíg megszokja az ember, hogy mennyire savanyú a kenyér. Palacsinta jellegű és tele van buborékkal. Ahogy olvastam, az derült ki, hogy liszt, víz és só van benne, ám 3-4 napig erjesztik, ettől olyan savanyú.
(A személyzet is etióp volt, s fogalmunk sem volt, mit rendelünk, mert nem beszéltünk egy nyelven. Nem is erőltettük a beszélgetést, mert a kérdésekre a választ amúgy sem értettük.
-van leves?
-igen.
-milyen leves van?
-nem.
Pedig nagyon aranyosak, kedvesek voltak, kár hogy nem tudtunk beszélgetni.)

Fúj a szél

Ez a tény ugyebár önmagában nem nagy ügy, hogy fúj a szél, de ha hozzáképzeled, hogy a sivatagban lakunk, akkor belátható problémákkal küzdünk:
Homok, vagyis por mindenütt.
A kanapét por lepi el, a székeket por lepi, a növényeket, a tévét, az autót a garázsban, a hangszertokokat, a cipőket a szekrényben, a gyümölcsöket az étkezőasztalon. Szóval mindent bevon a finom por.

Mindezt az eredményt egyetlen éjszaka alatt. ÁÁÁhhhhhHHHH!!!!

A slusszkulcson vettem észre reggel, amit előző este helyeztem a szekrényre, hogy úgy néz ki, mint amihez hónapok óta nem nyúltak volna. És akkor (ma reggel, 6-kor) raktam össze a kis agyammal, hogy este óta nagyon fúj a szél és még mindig.

Az utakon hófúvás szerű jelenséget látni folyamatosan, és akkorát lök az autón a szél, hogy kapaszkodni kell a kormányba.

Kérdés: mikor takarítsak? és minek?

Ettől kevésbé már csak az augusztus végét várom, mikor a páratartalom 80% körüli, és a hőmérséklet 45 fok. jajj.

Nem szeretem, NEM ÉS NEM!

Néha kapok új növendékeket. Az esetek többségében meg kell küzdenem az előző zongoratanár szellemével, akik mintha a gyerekek száján keresztül vonnák kétségbe az én módszereimet, s nem hagynák, hogy például:
- új darabokat tanuljunk (semmi magabiztosság, hisz instrukció - az új darabot illetően - a korábbi tanártól nincs)
- új jelzéseket használjunk ("Nem így volt a  Ms/Mr BlaBla-nál")
- bizonyos jelzéseket NE használjunk ("Ms/Mr BlaBla mindig hagyta, hogy beírjam az összes hang nevét")
- megfelelő kéztartást alkalmazzunk (ennél általában néma csönd van, mert soha nem hallottak még a kéztartásról, mint olyan)
ésatöbbiésatöbbi...

Mindezek tetejébe még jönnek a főnökösködő anyukák undok, csöppet sem inspiráló megjegyzései, korábbi szokásai.
A legújabb, legrosszabb egy olasz anyuka, aki nem átall az icipici termemben maradni a lánya óráján, majd telefonálásba kezdeni, s csak a hitetlenkedő pillantásom okán kapcsolni, hogy KÍVÜL TÁGASABB!

Talpra Japán!

Bahreinben vettem a szalagot. Egy japán boltban.

Miért van nekik ilyen?? 

Nem értem az egészet.

A kertből

Egy akácfának a termése ez. A belső, fehér húsát kell megenni, akár nyersen. Szerintem finom. Kicsit édeskés. Állítólag főzni is lehet, de még olyan formában nem találkoztunk vele.

C 30

Talán úgy illenék, hogy inkább én írjak róla.
Talán lehetett volna hamarabb is, akár egy hónappal.
Talán már néhányan tudjátok is.
Kiszámoltuk, majd rászántuk.
Kerestük, majd megtaláltuk.
Megszerettük.
Majd megvettük.

És azóta rajongunk érte.

Hangszerész a szentem...

Vettük a minap ezt a faliórát, tudjátok, ami nagyobb, mint a kicsi vekker és jobban látni az ágyból is, mert ugye a hálóban van, ráadásul színes is.

Végre raktunk bele elemet.

El is indult, ahogy kell. Csakhogy egy elég egyszerű, műanyag szerkezet van benne. ( Onnan tudom, hogy így hívják, hogy az Anyukám órás és sokszor mondta így! )

Úgyhogy minden másodpercben olyan zajt csinált, hogy Babussal összenéztünk, hogy így alvás egész biztosan nem lesz.

Gondolkoztunk, mit lehetne, aztán míg Babus, ihletet remélve megfürdött, én, mert már láttam ilyet és tudtam hogyan kell, kiszedtem az óratokból, és levettem a másodpercmutatót. Gondoltam, csak a mutató súlya miatt hangos, és egy csapásra csendes is lett.

Mutattam Babusnak, és tudtuk, hogy így már tudunk aludni.

Pedig már pont azon gondolkozott, hogy hogyan lehetne belülről kitömni, mint ahogy a zongorákat is szokás, amikor zajosak...

A medencében

Babus: "Akkor most ússz olyan gyorsan a végéig, amilyen gyorsan csak tudsz."
Szabi: "Áhh, olyan gyorsan nem tudok."

Made in the Kingdom of Saudi Arabia

És minden alkalommal, mikor kinyitom a tejfölt ezt látom.

(Még én gondoltam, hogy az araboknak nincs jó esztétikai érzékük.)

Annyi minden

Akárhol vagy a világban, a melód körüli kétely folytonos.
A lakás csinosítgatásának befejezetlen érzése belengi az estéidet.
A pénz körüli gyenge félelem kitörölhetetlen.
A karikák a szem alatt mintha mélyülnének.
A hetek úgy telnek el, mintha csak napok, órák lennének.
A férjed állán növekedő szőr szúró bökése sem múlik.


Valaki csináljon már valamit, mert fáradok!

A kertben

7 éves, és igaza van!

Luna jött órára (ezúttal kottával).
-Olyan szép neved van, Luna, tudod is, mit jelent? - kérdem.
-Holdat. - mondja.
-A kislányomnak talán én is ezt adnám, annyira tetszik.
-Van már kislányod?
-Nem, még nincs. - mondom.
-De szeretnél? - kérdi.
-Igen, nagyon jó lenne. - mosolyogtam.
-Tudod, hogy hogyan lehet gyereked? - kérdi bíztatóan.
-Hogy? - kérdeztem, bele sem gondolván abba, amit aztán következhet.
-Egy barátnőm mondta, hogy ha nagyon szeretnél gyereket, akkor jól kell viselkedned, szép gondolataid kell legyenek, és akkor lesz! - mondta nagyon komolyan.
-Oh, hát ezt mindenképp jó tudni. - mondtam neki.
-De ha nem így teszel akkor nem lehet. VAGY, ha nem szeretnél gyereket és aljas dolgokra gondolsz, akkor is lehet gyereked! - mondta szígorúan.
Csak mosolyogtam rá és meg akartam őrizni ezt a gondolatát az örökkévalóságnak.
-És hány éves a barátnőd, aki ilyen ügyesen tudja mindezt?- kérdeztem, gyanítván egy felnőtt közbenjárását.
-Hamarosan NYOLC lesz! - mondja nagy büszkén.



Istenkém!

Off road - csak erős idegzetűeknek

Egy barátunk elvitt bennünket 'off road'-ozni. Mit sem sejtvén, s csak keveset tudván a dolgokról, lelkesen mentünk is, hisz azt tudtuk, hogy kell hozzá egy erős terepjáró, meg sivatag. 

Az országútról letérve hamar felfogtam, miről is szól ez: gyorsan mész a dűnéken úgy, hogy kihívást jelentsen a kocsinak és a gyomrodnak (röviden és lányosan megfogalmazva).

Józsi remek sofőr, így félni nem féltem, ellenben az adrenalinszintem végig olyan magasan állt, hogy negyed óra múltán már el is fáradtam.

Szerencsére elakadtunk egy kis sziklában. Józsi ekkor szinte felragyogott, a szeme gyermeki izgalmat tükrözött, így nem jutott eszembe megijedni. 

Következett a trükközés a fadarabokkal, az emelővel, a pedálokkal, s már száguldoztunk is tovább.

Az elakadás nélkül tényleg nem lett volna igazi!

Így ünnepeltünk

Szabi születésnapját egy hozzánk közeli helyen ünnepeltük, barátok, kollégák körében. Nóri pedig meglepte Szabit egy triplacsokis tortával!