A kertből

Egy akácfának a termése ez. A belső, fehér húsát kell megenni, akár nyersen. Szerintem finom. Kicsit édeskés. Állítólag főzni is lehet, de még olyan formában nem találkoztunk vele.

C 30

Talán úgy illenék, hogy inkább én írjak róla.
Talán lehetett volna hamarabb is, akár egy hónappal.
Talán már néhányan tudjátok is.
Kiszámoltuk, majd rászántuk.
Kerestük, majd megtaláltuk.
Megszerettük.
Majd megvettük.

És azóta rajongunk érte.

Hangszerész a szentem...

Vettük a minap ezt a faliórát, tudjátok, ami nagyobb, mint a kicsi vekker és jobban látni az ágyból is, mert ugye a hálóban van, ráadásul színes is.

Végre raktunk bele elemet.

El is indult, ahogy kell. Csakhogy egy elég egyszerű, műanyag szerkezet van benne. ( Onnan tudom, hogy így hívják, hogy az Anyukám órás és sokszor mondta így! )

Úgyhogy minden másodpercben olyan zajt csinált, hogy Babussal összenéztünk, hogy így alvás egész biztosan nem lesz.

Gondolkoztunk, mit lehetne, aztán míg Babus, ihletet remélve megfürdött, én, mert már láttam ilyet és tudtam hogyan kell, kiszedtem az óratokból, és levettem a másodpercmutatót. Gondoltam, csak a mutató súlya miatt hangos, és egy csapásra csendes is lett.

Mutattam Babusnak, és tudtuk, hogy így már tudunk aludni.

Pedig már pont azon gondolkozott, hogy hogyan lehetne belülről kitömni, mint ahogy a zongorákat is szokás, amikor zajosak...

A medencében

Babus: "Akkor most ússz olyan gyorsan a végéig, amilyen gyorsan csak tudsz."
Szabi: "Áhh, olyan gyorsan nem tudok."

Made in the Kingdom of Saudi Arabia

És minden alkalommal, mikor kinyitom a tejfölt ezt látom.

(Még én gondoltam, hogy az araboknak nincs jó esztétikai érzékük.)

Annyi minden

Akárhol vagy a világban, a melód körüli kétely folytonos.
A lakás csinosítgatásának befejezetlen érzése belengi az estéidet.
A pénz körüli gyenge félelem kitörölhetetlen.
A karikák a szem alatt mintha mélyülnének.
A hetek úgy telnek el, mintha csak napok, órák lennének.
A férjed állán növekedő szőr szúró bökése sem múlik.


Valaki csináljon már valamit, mert fáradok!

A kertben

7 éves, és igaza van!

Luna jött órára (ezúttal kottával).
-Olyan szép neved van, Luna, tudod is, mit jelent? - kérdem.
-Holdat. - mondja.
-A kislányomnak talán én is ezt adnám, annyira tetszik.
-Van már kislányod?
-Nem, még nincs. - mondom.
-De szeretnél? - kérdi.
-Igen, nagyon jó lenne. - mosolyogtam.
-Tudod, hogy hogyan lehet gyereked? - kérdi bíztatóan.
-Hogy? - kérdeztem, bele sem gondolván abba, amit aztán következhet.
-Egy barátnőm mondta, hogy ha nagyon szeretnél gyereket, akkor jól kell viselkedned, szép gondolataid kell legyenek, és akkor lesz! - mondta nagyon komolyan.
-Oh, hát ezt mindenképp jó tudni. - mondtam neki.
-De ha nem így teszel akkor nem lehet. VAGY, ha nem szeretnél gyereket és aljas dolgokra gondolsz, akkor is lehet gyereked! - mondta szígorúan.
Csak mosolyogtam rá és meg akartam őrizni ezt a gondolatát az örökkévalóságnak.
-És hány éves a barátnőd, aki ilyen ügyesen tudja mindezt?- kérdeztem, gyanítván egy felnőtt közbenjárását.
-Hamarosan NYOLC lesz! - mondja nagy büszkén.



Istenkém!

Off road - csak erős idegzetűeknek

Egy barátunk elvitt bennünket 'off road'-ozni. Mit sem sejtvén, s csak keveset tudván a dolgokról, lelkesen mentünk is, hisz azt tudtuk, hogy kell hozzá egy erős terepjáró, meg sivatag. 

Az országútról letérve hamar felfogtam, miről is szól ez: gyorsan mész a dűnéken úgy, hogy kihívást jelentsen a kocsinak és a gyomrodnak (röviden és lányosan megfogalmazva).

Józsi remek sofőr, így félni nem féltem, ellenben az adrenalinszintem végig olyan magasan állt, hogy negyed óra múltán már el is fáradtam.

Szerencsére elakadtunk egy kis sziklában. Józsi ekkor szinte felragyogott, a szeme gyermeki izgalmat tükrözött, így nem jutott eszembe megijedni. 

Következett a trükközés a fadarabokkal, az emelővel, a pedálokkal, s már száguldoztunk is tovább.

Az elakadás nélkül tényleg nem lett volna igazi!

Így ünnepeltünk

Szabi születésnapját egy hozzánk közeli helyen ünnepeltük, barátok, kollégák körében. Nóri pedig meglepte Szabit egy triplacsokis tortával!