Utazás - Journey

Magyarokanagyvilágban

Nem sokkal (nagyjából egy hónappal) azután, hogy elkezdtem letenni a névjegyemet Bahreinben, rámtalált a "bahreini magyar közösség". Az egyik Hangszerek felfedezése-csoportba került egy aranyos magyar kislány is, így találkoztam az anyukával. Kiderült, hogy itt is vannak magyarok, és az is kiderült, hogy a suliba is járnak kis magyar gyerekeik. Ahogy telt az idő, úgy vettük feljebb a kapcsolatot, mígnem a tanév végi "magyarvacsorára" engem is meghívtak. Na, ott aztán voltunk vagy 20-25-en, családok, gyerekek meg sok kaja. Nagyon aranyosak voltak, de sajnos a kedvenc magyar kislányomék pont ezzel vettek búcsút Bahreintől.
Szumma-szummárum, a tanév elején ismét kapcsolatba léptünk. Nagy örömükre Babus is megjött, és annyira jól sikerült a megismerkedés, hogy a múlt hétvégére közös kiruccanást szerveztek, és minket is meghívtak. És mitadisten, ugyanarra a kis szigetre mentünk el, ahol már jártunk, a habfürdős partin. (Képek mellékelve.)
Ezúttal már reggel indultunk, és egész estig ott voltunk. Remekül éreztük magunkat. Volt strandröplabda vízben, úszás, minibúvárkodás, sőt, ha hiszitek, ha nem, kipróbáltuk a Jetski-t is! És igaz, hogy a talp- és bokasérüléseinket még három nap elteltével is nyögjük, de még tuti meglátogatjuk Al Dar szigetét!

Ez is Bahrain

Szeretném lelombozni azokat, akik lelkesednek és megnyugtatni azokat, akik esetleg irigykednek a bahraini életünk okán.
Feltett szándékom ilyen képeket is feltölteni, ami hűen visszaadja, hogy itt azért nincs olyan sok látnivaló.
A rút tények:
-az ország nagy részét sivatag borítja. Ahol pálmafa és egyéb növényzet van, azt komoly öntözőrendszerek tartják életben.
-az idilli beach, mint olyan itt nem létezik. Kőfalak és kerítések határolják el a tengerpartot, illetve egy-két part van, amit a publikum használhat. Azok általában rendkívül szemetesek és sötétedés után (18h) nem biztonságosak.
-a szabadban lenni egyelőre még esélytelen, mert a napnak olyan ereje van, hogy menekülhetnékje van ember fiának, lányának valami hűtött helységbe.
-az éjszakák már nem annyira vészesek, mert lassan 30 fok alá is süllyed a hőmérséklet.
-a víz hőmérséklete most vált enyhén hűvössé. Szeptemberben még mindig 35 fokos volt a víz (nem gondoltam, hogy ilyen létezik).

Ígérem, a pozitívumok is jönnek hamarosan! Például a bahraini emberek nagyon kedvesek, tisztelettudóak és imádják a gyerekeket...

Tudja meg hát ország, világ!

Megszületett bátyámék 2. gyermeke szerdán!! Ezúttal egy kisfiú, a neve Farkas Botond.

Mindenki jól van!

(esküszöm látszik az arcán az a sok tudomány, aminek már a birtokában van!)

Let's eat!

Is there anyone who knows what this is??

Ha bárki sejti, hogy ez mi lehet, írjon!

Oh, man!

Szóval, az angol tanítási rendszer olyan, hogy egy tanév négy negyedévből - ősi magyar szóval mondva 'szemeszterből' - áll. Ezek kábé 10-12 hetes időszakok. Nagyjából a felénél mindegyik szemeszter tart egy pár napos, egy hetes tanszünetet. Pont egy ilyen szünet volt februárban, amikor Babus meglátogatott engem itt. Sajnos néha ekkor is eolgozom, mert vannak szünidei extra zenei foglalkozások, de jövő hónap végén, 25-2-áig szünet-szünet lesz.
Babussal már régóta terveztük, hogy ha itt leszünk Bahreinben, ráadásul jó előre beütemezett ilyen fajta "miniszabadságaink" lesznek, remekül lehetne errefelé körülnézni. Szóba került India, Kína, meg egyéb ázsiai országok. De egy magazinban olvastunk olyan helyekről, amik alig egy-két óra repülőúton belül vannak, és csodálatosak. Aztán beszéltünk is emberekkel, kik hol jártak, és úgy tűnt, egy bizonyos Omán nevű ország igencsak jó választás lenne egy hetes "nyaralásnak".
Meg is tettük a lépéseket: információgyűjtés, képek böngészése, álmodozás ( ha hiszitek, ha nem, ez a legfontosabb lépés ), és soknapos húzódozás után tegnap elalvás előtt végül megvettük a repjegyet, és lefoglaltuk a szállást is.
Nagyszerű lesz, egy hotelban fogunk lakni, de mégsem. Egy egyszobás apartman, a hotel épületén kívül, saját mindennel, még konyhánk is lesz. Érdekes módon ez volt az olcsóbb választás is, gondolom mert a hotelszobák egytől-egyig magában a hotelban lehetnek. De tuti nem fog rosszul esni, hogy nekünk sétálni kell fél percet, hogy reggeli után "hazaérjünk".
Az országról elöljáróban csak annyit, amennyit egy új ismerősünk mondott Ománról, ahol egy ideig élt is.
Azt mondta, az a hely...
'A paradicsom'...

(Nem, nem a zöldség. Az a hely az almafával.)

Ha én ezt a klubban elmesélem...!

Sok egyéb szorgos teendőnk mellett, amelyekről hamarosan szó esik majd, arra is gondot fordítunk, hogy alkalmunk - és minél több alkalmunk - nyíljon egészségünk karbantartására. Babus mondta is mindig, hogy sportolna, én pedig örömmel csatlakoztam hozzá Londonban egy-egy squash edzésre.
Csakhát ez inkább ment ritkaságszámba, mint heti programba, és most, hogy onnan el is jöttünk, új lehetőségek után kellett nézni. Kérdeztünk embereket, olvastunk szakirodalmat, és így feltérképeztük, miféle sportokat lehet a Világnak ezen a részén űzni. Végülis nagyjából ugyanolyanokat, csak vízisportokkal kiegészítve. Csakhogy itt úgy a legegyszerűbb, ha az ember valamelyik - úgynevezett - klub tagja lesz, és onnantól bármikor használhatja az ottani pályákat. Squasht például, vagy egy csomó mást.
Létezik Brit Klub, Dulmun Klub, Rögbi Klub, Vitorlás Klub, Yacht Klub, Kantri Klub és még vagy három másik, és mind másért jó. Valahol búvárkodni tanulhatsz, máshol a motorcsónakos ejtőernyőzést próbálhatod ki. Vagy lovagolhatsz, teniszezhetsz, vagy kondizhatsz. De ami nekünk kell, az megvan az elsőben. Vannak ismerőseink közt is tagok a Brit Klubban. Ma be is adtuk a jelentkezési lapot, amit két már tagnak is alá kellett írnia. Kedden kapjuk az emailt, hogy jóváhagyják-e.
Remélem a hétvégén ott ünnepeljük azt, hogy felvettek minket, két adag igazi angol fish&chips-szel.
Mégiscsak a Brit Klub!