2013. január 31., csütörtök
2013. január 28., hétfő
Váratlan társaság
Biztosan emlékeztek az új kedvenc helyünkre, egy parkra, amit csak úgy véletlenül, vezetgetés közben fedeztünk fel a múlt héten. Itt írtuk.
Van az itteni kórusban egy lány, Laura, aki Babusnak igen jó barátja is lehetne, de sajnos ahányszor beszélgetni kezdenek, valaki biztos "nem nézi jó szemmel", és undok módon ő is odamegy, és pont ugyanezzel a lánnyal akar beszélni. Szóval, nehéz kettesben maradni 70 ember között.
Akkor jött az ötlet, hogy találkozzunk ebben az új parkban, ott aztán lehet dumálni órákig, még frizbizni meg halakat etetni is. Meg is beszéltük, megyünk érte, és visszük majd mi.
Így is lett, jól haladt a beszélgetés, séta. Amikor is egyszer csak belebotlottunk egyik magyar barátunkba, aki az országba frissen érkezett feleségével sétált a parkban, ráadásul egy másik magyar párral beszéltek meg találkozót ugyanide. De ők egy picit később jöttek, szóval akkor, amikor mi már nagyban etettük a halakat valamivel, amit én csak cuccnak tudok hívni, ezzel a száraz pogácsából, kenyérből. pirospaprikából meg csicseriborsóból álló kotyvalékkal.
Így alakult, hogy végül heten mentünk kàvézni, és egy remekül alakult délután új emberekkel ismerketünk meg. Még Babus elasztikus gumifrizbijét is dobáltuk, a kis piknikező arabok nagy csodálkozására.
Még az amerikai Laura is élvezte a napot.
Most hétvégén csoportosan megyünk kosárlabdázni...
Van az itteni kórusban egy lány, Laura, aki Babusnak igen jó barátja is lehetne, de sajnos ahányszor beszélgetni kezdenek, valaki biztos "nem nézi jó szemmel", és undok módon ő is odamegy, és pont ugyanezzel a lánnyal akar beszélni. Szóval, nehéz kettesben maradni 70 ember között.
Akkor jött az ötlet, hogy találkozzunk ebben az új parkban, ott aztán lehet dumálni órákig, még frizbizni meg halakat etetni is. Meg is beszéltük, megyünk érte, és visszük majd mi.
Így is lett, jól haladt a beszélgetés, séta. Amikor is egyszer csak belebotlottunk egyik magyar barátunkba, aki az országba frissen érkezett feleségével sétált a parkban, ráadásul egy másik magyar párral beszéltek meg találkozót ugyanide. De ők egy picit később jöttek, szóval akkor, amikor mi már nagyban etettük a halakat valamivel, amit én csak cuccnak tudok hívni, ezzel a száraz pogácsából, kenyérből. pirospaprikából meg csicseriborsóból álló kotyvalékkal.
Így alakult, hogy végül heten mentünk kàvézni, és egy remekül alakult délután új emberekkel ismerketünk meg. Még Babus elasztikus gumifrizbijét is dobáltuk, a kis piknikező arabok nagy csodálkozására.
Még az amerikai Laura is élvezte a napot.
Most hétvégén csoportosan megyünk kosárlabdázni...
An Unexpected Party
Our new (and only this far) favourite place in Bahrain is a large park which we discovered just the other day when driving around. Here are the photos we showed you earlier.
There is this girl in the choir we sing in, Laura, who potentially could be even really good friends with Julianna, but anytime they start chatting, somehow someone surely minds it right away and comes along wanting to chat with her, not very nice. So it is really difficult to stay alone surrounded by 70 people.
Then we had the idea of meeting her in another environment, in this new park where will be enough time to talk, playing frisbee or feeding the fish. So we arranged the meeting.
So we managed to meet finally, nicely walking, talking. And then, all of a sudden we bumped into a hungarian friend, taking a walk in the park with his recently arrived wife. What's more, they also arranged a meeting at the same place with an other hungarian couple they never met before.
As they came later we all waited for the new people at the water, feeding the fish with something Julianna prepared for them. A kind of home made fish food stuff.
And, finally, all seven of us went for a coffee and the afternoon worked out really well, getting know new faces. We even played with an elastic red rubber frisbee and made little local picnicers surprised.
The american Laura did have fun that day. (Although we spoke mostly hungarian...)
Next weekend we'll go play some basketball together.
There is this girl in the choir we sing in, Laura, who potentially could be even really good friends with Julianna, but anytime they start chatting, somehow someone surely minds it right away and comes along wanting to chat with her, not very nice. So it is really difficult to stay alone surrounded by 70 people.
Then we had the idea of meeting her in another environment, in this new park where will be enough time to talk, playing frisbee or feeding the fish. So we arranged the meeting.
So we managed to meet finally, nicely walking, talking. And then, all of a sudden we bumped into a hungarian friend, taking a walk in the park with his recently arrived wife. What's more, they also arranged a meeting at the same place with an other hungarian couple they never met before.
As they came later we all waited for the new people at the water, feeding the fish with something Julianna prepared for them. A kind of home made fish food stuff.
And, finally, all seven of us went for a coffee and the afternoon worked out really well, getting know new faces. We even played with an elastic red rubber frisbee and made little local picnicers surprised.
The american Laura did have fun that day. (Although we spoke mostly hungarian...)
Next weekend we'll go play some basketball together.
2013. január 27., vasárnap
Beszélni kell vele!
Az arab világban jellemző a házvezetők tartása. Igazándiból a megnevezés nem fedi a valóságot, így a magyarok is csak az angol nevén, vagyis 'maid'-ként emlegetik, mert ez tűnik a legemberibbnek a többihez képest.
A mi kis lakásunkhoz is tartozik egy. Nazma a neve, Bangladesh-ből való asszony. Mint általában, ő is a házban lakik, s mindenben, de tényleg mindenben a család szolgálatára áll. Mos, takarít, főz, locsol, ilyesmi. Őt mi is és a háziúr is emberszámba vesszük, fizetést is kap, szóval neki jó dolga van, amolyan családtag.
Ez nincs mindenhol így.
Épp tegnap olvastam, hogy már tervben van az ilyen jellegű munkát végző bevándorlók szerződésének államilag történő átírása. Miszerint kapjanak fizetést havonta, és legyen egy nap szabadnapjuk hetente.
Igen, szóval ez eddig nem volt. A cikk továbbá azt is írta, hogy a 6-7 ezer bejelentett szolgálószemélyzetből tavaly másfél ezernyi menekült el a cudar körülmények miatt.
Én nehezen élem meg, hogy valaki naponta bejár a lakásba, és elpakol utánam. Tehát a kivasalt holmikat a szekrénybe teszi (honnan tudhatná, mit hol tartok??), a virágaimat meglocsolja (honnan tudja, én mikor locsolok??), az edényeket a csöpögtetőből elpakolja (de hova?), az elgórt ruháinkat vállfára teszi (mi tesz az ott hagyott bugyival, zoknival?).
Nagyon fura. Szeretjük őt, de ez őrült fura.
Aztán tegnap mikor hazatértünk láttam, hogy megint eltűntette a lakásból a felmosóvödrömet (szerintem nem akarja, hogy takarítsak, hiszen ez az ő reszortja) és kihajította a szelektívszemetet a többivel (ez előtt végképp érthetetlenül állnak az emberek...).
Szóval beszélni kell Nazmával. (illetve valakivel, aki beszél angolul)
A mi kis lakásunkhoz is tartozik egy. Nazma a neve, Bangladesh-ből való asszony. Mint általában, ő is a házban lakik, s mindenben, de tényleg mindenben a család szolgálatára áll. Mos, takarít, főz, locsol, ilyesmi. Őt mi is és a háziúr is emberszámba vesszük, fizetést is kap, szóval neki jó dolga van, amolyan családtag.
Ez nincs mindenhol így.
Épp tegnap olvastam, hogy már tervben van az ilyen jellegű munkát végző bevándorlók szerződésének államilag történő átírása. Miszerint kapjanak fizetést havonta, és legyen egy nap szabadnapjuk hetente.
Igen, szóval ez eddig nem volt. A cikk továbbá azt is írta, hogy a 6-7 ezer bejelentett szolgálószemélyzetből tavaly másfél ezernyi menekült el a cudar körülmények miatt.
Én nehezen élem meg, hogy valaki naponta bejár a lakásba, és elpakol utánam. Tehát a kivasalt holmikat a szekrénybe teszi (honnan tudhatná, mit hol tartok??), a virágaimat meglocsolja (honnan tudja, én mikor locsolok??), az edényeket a csöpögtetőből elpakolja (de hova?), az elgórt ruháinkat vállfára teszi (mi tesz az ott hagyott bugyival, zoknival?).
Nagyon fura. Szeretjük őt, de ez őrült fura.
Aztán tegnap mikor hazatértünk láttam, hogy megint eltűntette a lakásból a felmosóvödrömet (szerintem nem akarja, hogy takarítsak, hiszen ez az ő reszortja) és kihajította a szelektívszemetet a többivel (ez előtt végképp érthetetlenül állnak az emberek...).
Szóval beszélni kell Nazmával. (illetve valakivel, aki beszél angolul)
2013. január 25., péntek
Időjárás
A minap, mikor felébredtem meglepetten tapasztaltam, hogy nem süt vakítóan a nap, mint általában. Mikor kinéztem az ablakon, olyat láttam, hogy muszáj volt a teraszra is kilépnem, hogy készítsek egy-két képet. Íme:
A ködöt végül a szél elfújta egy pár órán belül.
2013. január 23., szerda
A Bátyó!
Pisti ma 40 éves! Isten éltesse nagyon sokáig!
Hipp-hipp! Hurrá!! Hipp-hipp! Hurrá!! Hipp-hipp! Hurrá!!
Ma tudtam meg!
Az arab országokban nem 2013-mat írnak! Az iszlám kalendárium Jézus születése után 622 évvel kezdődött, amikor is Mohamed próféta Mekkából Medina városába menekült.
A hivatalos papírokon mind a két évszám fel van tüntetve, s ezt Szabi igazolta is számomra a kocsi bérlési papírján.
A hivatalos hétvége a péntek és a szombat, habár ez csak pár éve van így, mert korábban a csütörtök és péntek volt. Szaudiban még mindig így van. Illetve a mi szabadnapjaink is eszerint vannak.
A hét első napja valóban mindenhol a vasárnap a naptárakban errefelé. És a napokat ez alapján is nevezik meg:
első nap = yaum al-ahad (vasárnap)
második nap = yaum al-ithnain (hétfő)
harmadik nap = yaum ath-thalaatha (kedd)
negyedik nap = yaum al-arba'aa (szerda)
ötödik nap = yaum al-khamiis (csütörtök)
hatodik nap= yaum al-jum'ah (péntek)
hetedik nap = yaum as-sabt (szombat)
A hivatalos papírokon mind a két évszám fel van tüntetve, s ezt Szabi igazolta is számomra a kocsi bérlési papírján.
A hivatalos hétvége a péntek és a szombat, habár ez csak pár éve van így, mert korábban a csütörtök és péntek volt. Szaudiban még mindig így van. Illetve a mi szabadnapjaink is eszerint vannak.
A hét első napja valóban mindenhol a vasárnap a naptárakban errefelé. És a napokat ez alapján is nevezik meg:
első nap = yaum al-ahad (vasárnap)
második nap = yaum al-ithnain (hétfő)
harmadik nap = yaum ath-thalaatha (kedd)
negyedik nap = yaum al-arba'aa (szerda)
ötödik nap = yaum al-khamiis (csütörtök)
hatodik nap= yaum al-jum'ah (péntek)
hetedik nap = yaum as-sabt (szombat)
2013. január 22., kedd
Hogy is volt karácsonykor?
A karácsonyra visszatérvén elmesélem, hogy jártunk egy pár napot Londonban. Ahol megöleltük a barátokat, a munkatársakat, pislogtunk sokat az oly sokszor látott tereken. Továbbá:
Sétáltunk az Oxford Streeten.
Találkoztunk barátokkal.
Vásároltunk meleg cipőt.
Megnéztünk egy musical-t.
Láttunk soook-soook télapót.
És ettünk fish and chips-et!
folyt köv.2013. január 21., hétfő
Prince Khalifa Bin Salman Park, Bahrein
Az új (első) kedvenc helyünk Bahreinben!! Itt van zöld, lehet csónakázni, pecázni, kávézni, piknikezni... Már alig várom, hogy megint menjünk!
Mi miért történik
Nem találom egyszerűnek a suliban való munkánkat. Ráadásul van egy-két nagyon nehezen kezelhető kölök is.
Azonban döbbenetes, hogy a hátterét feltárva a dolgoknak, szinte átfordul a világ és értelmet nyer, hogy miért is nem figyelnek az órán, vagy képtelenek koncentrálni.
Itt van például Rudolf. Francia kissrác, csoportos elméletre járt hozzánk. Személyes sértésnek vettem, hogy annyira nem figyel órán, és folyton rajzol. Ha csak őt kérdezted, akkor válaszolt, okos fiú, de csak nem akart figyelni.
Kiderült, hogy alig ért angolul.
Aztán Akhtar. Ó, hát ő már sok álmatlan éjszakát okozott nekem. 5 éves indonéz fiú, zongorára jár. És nem érdekli, ha beszélek hozzá. Ami azt a bosszantó tényt tudván, hogy én vagyok a zongoratanára eléggé lehetetlenné teszi az órát. Már megkértem az anyját, hogy jöjjön be, és legyen a szemtanúja ennek, vagy segítsen. Egy fokkal jobb a helyzet, habár továbbra is mindegy, hogy ott vagyok az órán, mert gyakorlatilag az anyuka tartja meg az órát.
Aztán tegnap kiderült valami. Az anyuka elmesélte, hogy a srác valamilyen beteg és amilyen gyógyszert kapott az tisztára lelassította, kapott egy másik fajtát, amitől sokkal jobban van, csak épp hiperaktívvá tette, így szinte képtelen fókuszálni. Most keresnek egy gyógynövény alapú gyógyszert, hogy jobb eredménnyel járjon az írástanulásban is. És ezért hozta el az anyuka zongorát tanulni is, hogy hátha segít a koncentrálás fejlesztésében. És köszöni az erőfeszítéseimet.
Nem piskóta, na. Mindig is feltételeztem, hogy ami az ő kis életükben van, az befolyással van a tanulásra, az órákra. De ezek a lehetőségek meg sem fordultak a fejemben.
(A zongorákat továbbra is sokkal jobban értem. Azokhoz tudom, hol kell hozzányúlni, hogy jobban szóljon, vagy működjön. A gyerekekről oly kevés fogalmam van. Talán, ha már nekünk is lesz?)
Azonban döbbenetes, hogy a hátterét feltárva a dolgoknak, szinte átfordul a világ és értelmet nyer, hogy miért is nem figyelnek az órán, vagy képtelenek koncentrálni.
Itt van például Rudolf. Francia kissrác, csoportos elméletre járt hozzánk. Személyes sértésnek vettem, hogy annyira nem figyel órán, és folyton rajzol. Ha csak őt kérdezted, akkor válaszolt, okos fiú, de csak nem akart figyelni.
Kiderült, hogy alig ért angolul.
Aztán Akhtar. Ó, hát ő már sok álmatlan éjszakát okozott nekem. 5 éves indonéz fiú, zongorára jár. És nem érdekli, ha beszélek hozzá. Ami azt a bosszantó tényt tudván, hogy én vagyok a zongoratanára eléggé lehetetlenné teszi az órát. Már megkértem az anyját, hogy jöjjön be, és legyen a szemtanúja ennek, vagy segítsen. Egy fokkal jobb a helyzet, habár továbbra is mindegy, hogy ott vagyok az órán, mert gyakorlatilag az anyuka tartja meg az órát.
Aztán tegnap kiderült valami. Az anyuka elmesélte, hogy a srác valamilyen beteg és amilyen gyógyszert kapott az tisztára lelassította, kapott egy másik fajtát, amitől sokkal jobban van, csak épp hiperaktívvá tette, így szinte képtelen fókuszálni. Most keresnek egy gyógynövény alapú gyógyszert, hogy jobb eredménnyel járjon az írástanulásban is. És ezért hozta el az anyuka zongorát tanulni is, hogy hátha segít a koncentrálás fejlesztésében. És köszöni az erőfeszítéseimet.
Nem piskóta, na. Mindig is feltételeztem, hogy ami az ő kis életükben van, az befolyással van a tanulásra, az órákra. De ezek a lehetőségek meg sem fordultak a fejemben.
(A zongorákat továbbra is sokkal jobban értem. Azokhoz tudom, hol kell hozzányúlni, hogy jobban szóljon, vagy működjön. A gyerekekről oly kevés fogalmam van. Talán, ha már nekünk is lesz?)
2013. január 17., csütörtök
2013. január 15., kedd
Itthon, otthon, megjöttünk
Visszatértünk Bahreinbe, s a tanítás és minden egyéb visszatért a régi kerékvágásba.
Azt nem írhatom, hogy a normális állapotba, mert valahogy még mindig az az érzésem, hogy itt semmi sem normális.
Vegyük az időjárást (úgy tűnik, ez hálás téma minden országban).
Most épp 13 fok van, s nappal felmegy 18-20 fokra is. Nem hangzik rosszul, nem? Igenám, de a szél úgy fúj, mintha feladata lenne, hogy szaggasson.
A lakásokban, házakban, tantermekben nincs fűtési opció, így sokat fázunk.
4-5 óra tanítás (egy helyben ülés) után órákba telik, míg felmelegedünk otthon sok pokróc, meg meleg étel után.
Amit ilyenkor annak idején bevetettünk az a forró fürdő, de kádunk nincsen ugyebár...
Persze azért nem olyan vacak a dolog.
A mai napig megdobog a szívem, mikor tanítás közben valaki kopog az ajtón, elnézést kérve bekukkant, s egy kotta felől érdeklődik.
Szabi az.
Ilyenkor csak nézek rá nagy szemekkel, mosolygok.
És azt gondolom, minden rendben van.
Azt nem írhatom, hogy a normális állapotba, mert valahogy még mindig az az érzésem, hogy itt semmi sem normális.
Vegyük az időjárást (úgy tűnik, ez hálás téma minden országban).
Most épp 13 fok van, s nappal felmegy 18-20 fokra is. Nem hangzik rosszul, nem? Igenám, de a szél úgy fúj, mintha feladata lenne, hogy szaggasson.
A lakásokban, házakban, tantermekben nincs fűtési opció, így sokat fázunk.
4-5 óra tanítás (egy helyben ülés) után órákba telik, míg felmelegedünk otthon sok pokróc, meg meleg étel után.
Amit ilyenkor annak idején bevetettünk az a forró fürdő, de kádunk nincsen ugyebár...
Persze azért nem olyan vacak a dolog.
A mai napig megdobog a szívem, mikor tanítás közben valaki kopog az ajtón, elnézést kérve bekukkant, s egy kotta felől érdeklődik.
Szabi az.
Ilyenkor csak nézek rá nagy szemekkel, mosolygok.
És azt gondolom, minden rendben van.
2013. január 9., szerda
Miért pont ma?????
Hiába rendes a főbérlőnk, attól még a tény tény marad: ma sem folyik a csapból víz!
Ez nem poén a mai napon.
Csoportos óra
Visszatértünk a 3. világba, s bizony az iskolában máris jön a mélyvíz: csoportos órákat kell leadnunk 12 gyereknek.
Ma lesznek az előadások, és igen, be vagyok tojva!
Szabi kevésbé, mert ő már tartott ilyet, én még sosem.
Drukkoljatok!
A Kodály koncepció lesz a témám.
Ma lesznek az előadások, és igen, be vagyok tojva!
Szabi kevésbé, mert ő már tartott ilyet, én még sosem.
Drukkoljatok!
A Kodály koncepció lesz a témám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)