A kertből

Egy akácfának a termése ez. A belső, fehér húsát kell megenni, akár nyersen. Szerintem finom. Kicsit édeskés. Állítólag főzni is lehet, de még olyan formában nem találkoztunk vele.

C 30

Talán úgy illenék, hogy inkább én írjak róla.
Talán lehetett volna hamarabb is, akár egy hónappal.
Talán már néhányan tudjátok is.
Kiszámoltuk, majd rászántuk.
Kerestük, majd megtaláltuk.
Megszerettük.
Majd megvettük.

És azóta rajongunk érte.

Hangszerész a szentem...

Vettük a minap ezt a faliórát, tudjátok, ami nagyobb, mint a kicsi vekker és jobban látni az ágyból is, mert ugye a hálóban van, ráadásul színes is.

Végre raktunk bele elemet.

El is indult, ahogy kell. Csakhogy egy elég egyszerű, műanyag szerkezet van benne. ( Onnan tudom, hogy így hívják, hogy az Anyukám órás és sokszor mondta így! )

Úgyhogy minden másodpercben olyan zajt csinált, hogy Babussal összenéztünk, hogy így alvás egész biztosan nem lesz.

Gondolkoztunk, mit lehetne, aztán míg Babus, ihletet remélve megfürdött, én, mert már láttam ilyet és tudtam hogyan kell, kiszedtem az óratokból, és levettem a másodpercmutatót. Gondoltam, csak a mutató súlya miatt hangos, és egy csapásra csendes is lett.

Mutattam Babusnak, és tudtuk, hogy így már tudunk aludni.

Pedig már pont azon gondolkozott, hogy hogyan lehetne belülről kitömni, mint ahogy a zongorákat is szokás, amikor zajosak...

A medencében

Babus: "Akkor most ússz olyan gyorsan a végéig, amilyen gyorsan csak tudsz."
Szabi: "Áhh, olyan gyorsan nem tudok."

Made in the Kingdom of Saudi Arabia

És minden alkalommal, mikor kinyitom a tejfölt ezt látom.

(Még én gondoltam, hogy az araboknak nincs jó esztétikai érzékük.)

Annyi minden

Akárhol vagy a világban, a melód körüli kétely folytonos.
A lakás csinosítgatásának befejezetlen érzése belengi az estéidet.
A pénz körüli gyenge félelem kitörölhetetlen.
A karikák a szem alatt mintha mélyülnének.
A hetek úgy telnek el, mintha csak napok, órák lennének.
A férjed állán növekedő szőr szúró bökése sem múlik.


Valaki csináljon már valamit, mert fáradok!

A kertben

7 éves, és igaza van!

Luna jött órára (ezúttal kottával).
-Olyan szép neved van, Luna, tudod is, mit jelent? - kérdem.
-Holdat. - mondja.
-A kislányomnak talán én is ezt adnám, annyira tetszik.
-Van már kislányod?
-Nem, még nincs. - mondom.
-De szeretnél? - kérdi.
-Igen, nagyon jó lenne. - mosolyogtam.
-Tudod, hogy hogyan lehet gyereked? - kérdi bíztatóan.
-Hogy? - kérdeztem, bele sem gondolván abba, amit aztán következhet.
-Egy barátnőm mondta, hogy ha nagyon szeretnél gyereket, akkor jól kell viselkedned, szép gondolataid kell legyenek, és akkor lesz! - mondta nagyon komolyan.
-Oh, hát ezt mindenképp jó tudni. - mondtam neki.
-De ha nem így teszel akkor nem lehet. VAGY, ha nem szeretnél gyereket és aljas dolgokra gondolsz, akkor is lehet gyereked! - mondta szígorúan.
Csak mosolyogtam rá és meg akartam őrizni ezt a gondolatát az örökkévalóságnak.
-És hány éves a barátnőd, aki ilyen ügyesen tudja mindezt?- kérdeztem, gyanítván egy felnőtt közbenjárását.
-Hamarosan NYOLC lesz! - mondja nagy büszkén.



Istenkém!

Off road - csak erős idegzetűeknek

Egy barátunk elvitt bennünket 'off road'-ozni. Mit sem sejtvén, s csak keveset tudván a dolgokról, lelkesen mentünk is, hisz azt tudtuk, hogy kell hozzá egy erős terepjáró, meg sivatag. 

Az országútról letérve hamar felfogtam, miről is szól ez: gyorsan mész a dűnéken úgy, hogy kihívást jelentsen a kocsinak és a gyomrodnak (röviden és lányosan megfogalmazva).

Józsi remek sofőr, így félni nem féltem, ellenben az adrenalinszintem végig olyan magasan állt, hogy negyed óra múltán már el is fáradtam.

Szerencsére elakadtunk egy kis sziklában. Józsi ekkor szinte felragyogott, a szeme gyermeki izgalmat tükrözött, így nem jutott eszembe megijedni. 

Következett a trükközés a fadarabokkal, az emelővel, a pedálokkal, s már száguldoztunk is tovább.

Az elakadás nélkül tényleg nem lett volna igazi!

Így ünnepeltünk

Szabi születésnapját egy hozzánk közeli helyen ünnepeltük, barátok, kollégák körében. Nóri pedig meglepte Szabit egy triplacsokis tortával!

Már másodjára járunk így - hülye érzés

A minap kipróbáltunk egy indiai, vegetáriánus éttermet Manamában.
Egy mukkot sem értettünk az étlapból, ezért nagyon okosan a beszámozott ételek közül választva a születési évszámainkra böktünk (77. 82.), mikor megjött a pincér.
Majd vártunk.
Megjött a répalevem. Víz ízű volt.
A Szabi itala valami tejes, pisztáciás, rózsaízű, nagyon édes csoda volt.
Végre megjött a főétel is. Két curry és egy nagy adag rizs. Kisebb tanakodás után neki is kezdtünk az étkezésnek.

Nagyjából 2 percig bírták ideggekkel nézni a pincérek, hogy hogy eszünk, majd sűrű elnézések közepette odajött a manager, és megkérdezte megmutathatja-e, hogy hogyan kell ezt elfogyasztani. Ugyan erre mit is mondhatna az ember. Aztán összeöntögetett jobbra balra az előttünk elhelyezett fémtálcán mindent.

A kegyelem döfést pedig az egyik pincér adta, aki a kezembe nyomta a villát.

Hülye érzés, nna.

Jókívánság

Babus:
- Legyél nagyon boldog!
Szabi:
- Jó!

Szabi szülinap!

Ma van a napja!

6 éve volt nagy évforduló, a következő 4 múlva lesz. (hm? megvan mennyi?)

És a jelek szerint ünnepelni is fogunk, csak ne lenne az a fránya reggeli program a hangszerboltban (a trombita továbbra sem működik rendesen).

Nem a török, nem az egyiptomi, hanem a magyar!

A hidegpultban árulnak vagy 15 féle különböző ízesítésű fetasajtos salátát.
Kértem a magyar sajtosból (mert láttam egy kiírást).
'Dehát mind abból van'-mondja a pult mögött a srác.
Kérdem, miért.
Mire elkezdett ódákat zengeni arról, hogy a magyar a legjobb minőségű.

Magyar fetát mindenkinek!

Miért jönnek ezek a kis nyúlkaralábék folyton kotta nélkül zongoraórára??

Nincsenek megjegyzések.

Hát jegyezzetek meg!!

Hogy ezt így is lehet?

Ma olyat játszottunk, hogy elmentünk egy beváráslóközpontba (City Centre), s amíg Szabi egy kávézóban ült a laptopjával, addig én fogtam az ő bankkártyáját és elmentem 'szétnézni'.
Ilyen lelkesen még sosem fejeztem be vásárlást, mint ma.
Szerencse, hogy az uramnak nem okoz problémát egy helyben tét(len)kedni 3 órát, majd megjegyezni, hogy mosolyogva (nem)vett tudomást a banktól érkező, pénzkifizetést igazoló sms-ekről.
Derék ember.

A nagydíj napja - F1

  Képek az F2-es versenyről.

Ki van ficamodva a kereke.

A rendőrök mindig nagyon stílusosan néznek ki. Szerintem ez az ország imádja az egyenruhákat. (lehetőleg a minél passzosabbakat)

F1 - game

Játékok, szimulátorok mindenfelé. A bal oldali képen egy 10 fős autóverseny, amit a nézelődők egy nagy kijelzőn figyelhettek totálban.
Szabi kipróbált egy '3D' változatot is, ügyes volt, a kis indaiak jól meg is tapsolták, mikor végzett. (az is igaz, hogy ők botrányosan gyengén játszottak, mert meg mernék esküdni rá, hogy féltek benne a realisztikussága miatt).

F1 - Art

Egy kiállítást is összehoztak a Forma 1-en, a motorháztetőkre festett képekből

F1 - Music, dance

Jöttek zenészek, táncosok, a világ minden tájáról.

Másra sem tudtam gondolni, csak hogy milyen meleg lehet ez a hacuka.

Forma 1 - Police

Az ország igyekezett megmutatni magóból minél többet. A rendőrség is kihozta a járműit, amiket ki is lehetett próbálni. A vicces ruhájú, korabeli rendőröket pedig nem tudtam nem nézni, mert a piros sapkásnak himbálódzott az egész bóbitája, miközben beszélt, vagy mozgott.

Még mindig Forma 1

Rengeteg leülős helyet alakítottak ki, s mindegyik arabos jellegű volt a javából

 

A fülvédők nélkül elképzelhetetlen lett volna