Egy barátunk elvitt bennünket 'off road'-ozni. Mit sem sejtvén, s csak keveset tudván a dolgokról, lelkesen mentünk is, hisz azt tudtuk, hogy kell hozzá egy erős terepjáró, meg sivatag.
Az országútról letérve hamar felfogtam, miről is szól ez: gyorsan mész a dűnéken úgy, hogy kihívást jelentsen a kocsinak és a gyomrodnak (röviden és lányosan megfogalmazva).
Józsi remek sofőr, így félni nem féltem, ellenben az adrenalinszintem végig olyan magasan állt, hogy negyed óra múltán már el is fáradtam.
Szerencsére elakadtunk egy kis sziklában. Józsi ekkor szinte felragyogott, a szeme gyermeki izgalmat tükrözött, így nem jutott eszembe megijedni.
Következett a trükközés a fadarabokkal, az emelővel, a pedálokkal, s már száguldoztunk is tovább.
Az elakadás nélkül tényleg nem lett volna igazi!
